Mi is az az érzelem pontosan?
Azt mondják, hogy húsból és vérből, valamint porból vagyunk, de valójában több mint 60%-ban vízből állunk. Természetesen Homo Sapiensek vagyunk (gondolkodó, bölcs ember), de biológiai, kémiai összetételünk alapján elsősorban érzelmi lények vagyunk. Ezért talán helyesebb lenne, ha a fajunkat Homo Motiusnak (érzelmi ember) hívnánk Homo Sapiens helyett, vagy Homo Sapiens Motiusnak, ami talán az emberi evolúció egy új szakasza.
Az idegtudományok azt tanítják, hogy előbb érzünk, mint gondolkodunk. Az érzelmek az életünk középpontjában állnak; kísérték az emberi evolúciót. Nekik köszönhetően maradt életben és fejlődött az ember, mert az érzelmek olyan reakciók, amelyek lehetővé teszik számára, hogy alkalmazkodjon a mindennapi élet eseményeihez, bármilyenek is legyenek, és hosszú távon átalakuljon. Az érzelmi élmények valójában tanulások önmagunkról és a másikkal való kapcsolatokról. Ha tudjuk felismerni, elnevezni és megérteni őket, visszanyerjük felettük az irányítást, ahelyett, hogy néha „elragadnának” minket, vagy megpróbálnánk elnyomni őket a tudattalanunk egy sarkába.
Miért kapcsolódnak az érzelmek a vízhez?
Mert sírunk, amikor szomorúak vagyunk, vagy fájdalmat érzünk… de akkor is, amikor nevetünk. Nagyon megizzadhatunk egy intenzív érzelem hatására, vagy érezhetjük magunkat dermedtnek, bénultnak a félelemtől. Az érzelmi állapotunk olyan, mint a bennünk mozgó víz, amely változik, és különböző állapotokat ölthet meg a megnyilvánulásában attól függően, hogy éppen mit élünk át. Ez olyan, mint a belső időjárásunk.
Az érzelmi állapotunk hasonlíthat egy nyugodt tó vizéhez, amikor békés vagyunk, vagy egy viharos tengerhez, amikor zaklatottak vagyunk, sőt egy távoli szökőárhoz, amikor már nem tudjuk visszatartani az érzelmeinket… Vagy forrhat, mint egy kukta, amelynek a fedelét kétségbeesetten szorítottuk le teljesen, és akkor kiszabadul minden kontroll nélkül! Mint egy vulkán magmája, amely hirtelen felébred, miközben azt hittük, kialudt, az intenzív harag jeleként, amelyet azért nyomtunk el a tudattalanunkban, mert nem akarunk (vagy nem tudunk) szembenézni vele vagy kifejezni.
Az érzelem belső mozgást idéz elő, megmozgat bennünket, és néha külső mozgást is kivált, amelyet pozitív esetben kifejezünk, negatív esetben pedig megpróbálunk visszatartani, kontrollálni… és néha mindent „megfagyasztunk”, hogy ne érezzük az esetleges következményeket.
Az érzelmek eredete és következményei
Az érzelem a latin „motere” szóból származik, ami „mozgatni”-t jelent, és az „é” előtagból, amely a belsőből a külső felé irányuló mozgást jelzi, tehát a konkrét cselekvés iránti hajlamot. Innen ered a „motor” szó is. Az érzelmek tehát definíció szerint olyan energiák, amelyek cselekvésre ösztönöznek, mozgásba hoznak minket; impulzust adnak, motiválnak.
Ez akkor igaz, amikor minden rendben van, mert a „pozitív” érzelmek szép energiával mozgásba hozhatnak minket, de léteznek „negatív” érzelmek is, amelyek például impulzív, reakciószerű és nem mindig helyes cselekvésre késztethetnek… Sőt, akár gátolhatnak is minket, egészen addig, hogy blokkolják a megnyilvánulásunkat.
Egy személy mindig az érzelmi állapota által meghatározott módon reagál. Így, bár az érzelem univerzális, kifejezése egyénenként változik. Ez normális, hiszen nem mindannyiunknak ugyanaz a története, ugyanazok az érzelmi élményei. Az érzelem tehát összefügg a személyiséggel, és főként az egyén tudattalanjában rögzült emlékekkel.
Az érzelmek spontán reakciók egy adott helyzetre.
Fizikai megnyilvánulásokat okozhatnak (sápadtság, elpirulás, izgatottság, szív- és légzésszám gyorsulása, izzadás stb.) és pszichológiaiakat (gondolatok, hangulatváltozás…) amelyek átmenetiek. A boldogság, a meglepetés, a félelem, a harag példák erre.
Az érzések
Az érzések tartósabb érzelmi állapotot jelentenek, amelyek idővel változnak. Így az érzések (mint a szeretet, gyűlölet, bizalom, bizalmatlanság, hála stb.) megszületnek, növekednek, és néha változhatnak, akár el is múlhatnak.
Bár különböznek, az érzelmek és az érzések szorosan összefüggnek. Az érzések mindenféle érzelmet életre keltenek, és fordítva, az érzelmek érzéseket generálhatnak. Például egy örömérzet spontán könnyeket (érzelmet) válthat ki. Ha egy gyerek megijedt (érzelem), amikor a szomszéd kutyája hangosan ugatott rá, később félelmet (érzést) alakíthat ki egy kutya látványától. Ez az érzés idővel megmaradhat, vagy változhat, akár el is múlhat a gyerek fejlődésétől függően.
Fontos tehát megérteni az érzelmeinket, mielőtt mozgásba lendülnénk, mert így fejeződik ki és fejlődik a személyiségünk. Egyfajta „érzelmi fürdőben” nőttünk fel a szüleinkkel, környezetünkkel, az iskolában stb., és ez befolyásolja a mindennapi életünket, pozitív és negatív értelemben egyaránt.
Mit tegyünk az érzelmeinkkel?
Érzelmeink és azok kifejeződési szintje a különböző tanulásainkból, tapasztalatainkból és érzelmi élményeinkből ered, amelyeket mélyen magunkba raktároztunk. Meg kell tanulnunk azonosítani, elnevezni őket, és visszanyúlni az eredeti emlékekhez, hogy képesek legyünk átalakítani és újraprogramozni azokat, amelyeket már nem akarunk megélni.
Ez belső munkát igényel a tudattalan emlékek átalakítására, azokra a rezonanciákra, amelyek miatt bizonyos helyzeteket élünk át az életünkben, és így az ezekhez kapcsolódó érzelmeket tapasztaljuk meg.
Ez egy belső újratanulás, hogy jól éljük meg az érzelmeinket, és ne féljünk tőlük, hogy megmutathassuk ezt a nagy potenciált, ezt a nagy inspiráló motivációs erőt, amely minden téren előrevisz minket.
