Balesetek, sérülések
Gondolj az utolsó alkalomra, amikor megsérültél... Lehet, hogy valami rád esett a lábadra, vagy megvágtad magad főzés közben, vagy "megbotlottál". Talán egy rovar csípett meg egy szép napon a szabadban, vagy napégéssel tértél haza... Tudtad, hogy ezek a helyzetek mind jelentéssel bírnak, üzeneteket hordoznak a gondolatainkról, érzéseinkről és viselkedésünkről?
Az IRSS képzésben a tanulók nemcsak az álmok, hanem a mindennapi élet helyzeteinek szimbolikáját is megtanulják. Egy sérülés, betegség vagy akár egy "baleset" elemzésekor több tényezőt is figyelembe kell venni. Először is általánosan megvizsgálhatjuk a környezetet: az időpontot és a helyszínt, valamint azt, milyen gondolataink vagy érzelmeink voltak a sérülés pillanatában. Más lesz az értelmezés, ha valaki a munkahelyén sérül meg a munkaidő alatt, vagy ha este barátokkal való szórakozás közben. Természetesen mindig javíthatjuk a biztonságunkat konkrét módokon, például a munkahelyi szabványok fejlesztésével vagy a tevékenységekhez megfelelő felszerelés használatával. Mégis, ezen túlmenően mindig megérthetjük egy sérülés mélyebb jelentését, azt az információt, amit szimbolikusan hordoz.
Egy sportóra... túl intenzív?
Itt egy példa egy IRSS hallgatója beszámolója alapján, aki nemrég a vádliját sértette meg egy csoportos harcművészeti órán. A sérülés az edzés közbeni akarattal, lendülettel kapcsolatos. Mivel a sérülés csoportos környezetben történt, összefügg a hallgató másokhoz és a csoportos interakciókhoz való viszonyával. Ez eltér egy egyéni tevékenység közbeni sérüléstől, amely inkább az egyéni hajtóerőre utalna.
A test minden része saját szimbolikával bír. Néhányat intuitívan ismerünk vagy megérthetünk, például a torok a kommunikációval áll kapcsolatban, a kezeink azt jelképezik, hogyan adunk és fogadunk, a szív pedig az életenergiánk mozgatórugója (konkrétan a szív pumpafunkcióját), amely a szeretetünk módjával is összefügghet. A Source Code szótár fantasztikus forrás a jelek és szimbólumok mélyebb jelentésének felfedezéséhez. De még enélkül is, ha nem ismerjük egy testrész jelentését, érdemes online utánanézni. Így a fizikai tulajdonságairól szerzett ismereteinket szimbólumként, bennünk létező tudatállapotként alkalmazhatjuk.
A láb: az életben való előrehaladásunk módja
A felső lábszár izmai a test legnagyobb és legerősebb izmai közé tartoznak, ezért az előrehaladásunk erejével és hatalmával kapcsolatosak. A vádli pedig a hajtóerőhöz kötődik – szó szerint előre lök minket, amikor lépünk. (Ez a mozdulat volt az, amikor a hallgató elszakította a vádli izmot.) Így, míg a lábak általában az előrehaladásunk módját jelképezik, a vádlik kifejezetten az adott cselekvés kezdeti energiáját képviselik. A vádli izmai fontosak az egyensúly, a testtartás és a stabilitás szempontjából is.
Még a bal és jobb oldalnak is megvan a maga jelentése: a bal oldal a belső világunkhoz, a jobb oldal a külső világhoz kötődik. Ebben az esetben a jobb láb sérült, tehát egy konkrét, fizikai cselekvésről van szó, szemben egy inkább belső, átvitt értelemben vett előrehaladással.
Amikor a sérülés történt, a tanulók körben álltak – erősítve a csoporthoz való kötődést – az oktató körül, aki éppen egy technikát magyarázott. Az oktató a hallgatóhoz fordult, hogy segítsen a bemutatóban. A hallgató így emlékszik: „Ebben a pillanatban túl lelkesedve indultam felé, és megsérültem. Jól akartam teljesíteni a tanárom előtt, akit nagyon tisztelek és akivel jó a kapcsolatom, de a többi tanuló előtt is.”
Emlékek
Itt jobban megérthetjük a tanulót az emlékek szempontjából: azokat a tapasztalatokat, gondolatokat és érzelmeket, amelyeket tudattalanul is hordoz magában. Létezik benne egy rész, amely az elfogadás, a tartozás érzésének és az elismerés iránti vágy emlékeihez kapcsolódik. Néha ez az erős igény arra készteti a tanulót, hogy túl impulzívan és túl energikusan lépjen akcióba. Ez megzavarhatja az előrehaladását, és paradox módon akár meg is akadályozhatja azt.
Ha a sérüléseket üzenetként tekintjük azokra a részeinkre, amelyeken dolgoznunk kell, akkor a sérülés súlyossága megfelel az önmagunkban rögzült emlékek sürgősségének és intenzitásának. Egy apró horzsolás egy enyhe figyelmeztetés lenne, amely arra hívja fel a figyelmet, hogy a sérült személynek oda kell figyelnie, mint egy kis emlékeztető az energia és a hozzáállás újrakalibrálására. Ebben az esetben, bár a sérülés sokkal súlyosabb is lehetett volna, az izomszakadás elég komoly volt ahhoz, hogy a tanuló felismerje, szükséges átgondolni és változtatni.
Gyógyulás
A fokozatos felépülési folyamat, amely elfogadással és türelemmel jár, új dolgokat világított meg a megértés számára. „Több edzőpartnerem is megjegyezte, hogy a testem ragaszkodik a pihenéshez” – ismeri el a tanuló. „Én pedig olyan vagyok, aki mindig mindent meg akar tenni. Az, hogy lassabban kell csinálnom a dolgokat, ráébresztett, mennyire sietek gyakran.”
A sérülés meglepő módon arra is rávezethet, hogy felismerjük vagy értékeljük azokat a dolgokat, amelyekre korábban nem voltunk tudatosak, mert a baleset egyfajta „kényszerített” befelé fordulást hoz a túlzott kifele irányuló mozgással szemben, amely a sérülést okozta. A tanulónak erősen támaszkodnia kellett edzőtársaira a sérülés után: „Nagyon jól éreztem magam a támogatásukkal... ez közelebb hozott ehhez a különleges csoporthoz” – mondja a tanuló. „Valójában segített megértenem, hogy normális másokra támaszkodni, és az is jó érzés volt, hogy megoszthattam a hálámat.”
Az élet szimbólumokban... :)
Legközelebb, amikor megsérülsz, talán csalódott leszel, és azt mondod magadnak: „Ez csak egy ilyen dolog, ami megtörténik”… De nézz tovább... Fogadd el úgy, mint egy lehetőséget, hogy átgondold mindazt, ami történt, valamint azokat a gondolatokat és érzéseket, amelyeket kivált benned. Miért teremtett az élet egy korlátozást? Ezután dolgozhatsz azon, hogy átalakítsd, ami szükséges a képességeid fejlesztéséhez és a személyes fejlődésedhez, anélkül, hogy dramatizálnád, és a lehető legjobbat nyújtva belül és kívül egyaránt...
