Az intenzív álmok
Mit jelenthet az, ha vulkánkitörésről, robbanó bombáról vagy mindent elsöprő cunamiról álmodunk?
Talán azt jelzi, hogy olyan érzelmeket tartok magamban, amelyeket már nem lehet tovább elnyomni?
Lehetséges, hogy ezek a szimbólumok a valós életben is megjelennek… És mit tehetünk, hogy ez ne következzen be?
Az érzelmek megnyilvánulása
Az érzelmek lényege a bennük rejlő pozitív és negatív erő. Néha úgy érezzük, hogy mindent elsöpörhetnek maguk előtt, akár egy heves árvíz, és nem tudjuk megállítani őket. Elveszíthetjük önuralmunkat, akár egy cunami, ami minden következménnyel jár. Például a harag erőszakká alakulhat; az öröm és a spontaneitás pedig néha túlzottan kitörővé tehet minket.
Ezért félhetünk érzelmeink erejétől, mert jól ismerjük hatalmukat, és emiatt mások érzelmeitől is tartunk. Például egy feszült társadalmi helyzetben, mint egy elszabaduló tüntetésen, még egy eddig békés ember is erőszakos viselkedést tanúsíthat, amit korábban soha nem mutatott. Ez az a „Nem tudom, mi ütött belém… felvettem egy követ, és betörtem vele egy ablakot…” jelenség, amely jól ismert: a csoport, a tömeg, a kollektíva befolyása egy egyénre, aki így olyan útra léphet, amelyet egyedül talán nem választott volna.
Miért nehéz néha kifejezni az érzelmeinket?
Ezért vannak, akik rendszeresen kerülik a nagyobb összejöveteleket, a zsúfolt helyeket, mert félnek a tömeg heves érzelmi reakcióitól, és saját reakcióiktól is tartanak. Már túl sokszor láttunk például futballstadionokban szurkolók közötti erőszakot, amely irányíthatatlan tömeghisztériát okoz, sok áldozattal. Az érzelem impulzust generál, vagyis cselekvésre késztet, amikor előtörnek az emlékek, vagy amikor a szükségletek kontrollálhatatlanná válnak.
Amikor irracionálisan cselekszünk, egy „dühroham” vagy „hirtelen felindulás” hatására, kapcsolódunk minden olyan emlékhez, amikor egy helyzetet utáltunk, elfojtottunk, vagy amikor féltünk, akár magunkért, akár másért… Összességében olyan helyzethez, amelyben potenciálisan veszélyben éreztük magunkat… és az érzelmek összezavarják az eszünket, józan ítélőképességünket. Gyakran használjuk az olyan kifejezéseket, mint „Ne veszítsük el a fejünket” vagy „Őrizzük meg a hidegvérünket”, hogy jelképezzük a helyes hozzáállást, amellyel elkerülhetjük az érzelmi intenzitás csapdáját.
Miért nem szabad elfojtani az érzelmeinket?
Az érzelmek elfojtása egy ideig működhet, de az érzelmek mély lényege, hogy ki kell őket fejezni. Egy idő után a felgyülemlett nyomás miatt a gát (vagy bármilyen más rendszer, amely az érzelmek visszatartására szolgál) megreped, és akkor a következményeket a testünkben és lelkünkben éljük meg, mert ez lesz az egyetlen kiút számukra… Lehet, hogy depressziót kapunk, testi vagy lelki tünetek jelentkeznek, betegségek alakulnak ki stb. Ezért fontos megtanulni jól kezelni az érzelmeinket, és nem létrehozni érzelmi elfojtásokat.
Ahhoz, hogy megfelelően cselekedjünk, fontos pontosan felismerni, hogyan érezzük magunkat. Ehhez tudnunk kell meghallgatni az érzelmeinket anélkül, hogy elfojtanánk őket. Így mélyen újra kapcsolatba léphetünk önmagunkkal, és visszanyerhetjük a képességünket, hogy intelligensen lépjünk kapcsolatba másokkal, empátiával legyünk irántuk, távol a hideg közönyösségtől, amely néha kialakulhat, ha az érzelmek régóta el vannak nyomva, és lassan kihunyunk ahelyett, hogy igazán élnénk; mert az érzelmek egyszerűen az élet, és az érzelmek elfojtása az élet tagadása.
Az érzelmek felismerése érzelmi intelligenciát jelent, vagyis azt a képességet, hogy egyrészt „kifejezzük, megértsük és kezeljük saját érzelmeinket, másrészt észleljük és értelmezzük mások érzelmeit”. Az érzelmi intelligencia a mentális egészség alapvető összetevője. Nagyon fontos szerepet játszik az önismeretben és a másokkal való kapcsolatok minőségében.
Az érzelmek ereje
Szerencsések vagyunk, hogy érezhetjük, kifejezhetjük és átélhetjük érzelmeinket. Ezek segítenek alkalmazkodni, megóvni magunkat, döntéseket hozni. Befolyásolják viselkedésünket. Ha természetesen fogadnánk be érzelmeinket és ismernénk fel mások érzelmeit, sokkal kevesebb problémánk lenne a kapcsolatainkban és a társadalomban általában.
Érzelmi energiáink korlátlan hatalomforrást jelentenek, ők a fejlődésünk motorjai. Ha tudjuk kezelni őket, képesek vagyunk kihasználni hatalmas potenciáljukat, hogy mozgásba lendüljünk, motiváljunk, inspiráljunk, alkossunk… röviden: fejlődjünk.
