Álom #1: a 3 öngyilkos

Álom: Egy csoport emberrel vagyok kiránduláson (akiket a valóságban nem ismerek), új helyeket látogatunk meg. Egy hajón vagyunk. A kapitány egy kis folyó torkolatának közepén kiköt, hogy leszállhassunk a falutól nem messze, amit meg fogunk látogatni. Egy ponton egy nagy barlangban vagyunk ebben a faluban. Előveszem a mobiltelefonom a hátizsákomból, hogy készítsek egy fényképet a csoportról, akik egy sziklafal előtt állnak együtt. De nem vagyok biztos benne, hogy a kép jó lett, és szeretnék még egyet készíteni, de közben elmozdultak, és már csak egy személy maradt, így feladom. Jelenetváltás. Mintha az „én” nem én lennék. Kívülről figyelem a jelenetet. Egy nagyon gyorsan haladó vonaton vagyok. Meg tudtam győzni egy embert (úgy hiszem, egy fiatal férfi), hogy ne kövessen el öngyilkosságot. Együtt látjuk (az átlátszó tetőn keresztül) a vonat tetején egy másik személyt, aki készen áll az öngyilkosságra és vár. A kocsik közötti peronon találom magam, és egy fiatal nő le akar esni a vonat kerekei közé. De a vonat fékez, és nem tudja megtenni. Ez meggyógyítja az öngyilkossági szándékát. A férfinak (akinek már meggyőztem, hogy ne öngyilkolja meg magát) azt mondom, hogy most a tetőn lévő személlyel kell foglalkoznunk. Habozik, megkérdezem tőle, hogy szerinte ha figyelmet szentelünk neki, az nem fogja-e éppen arra késztetni, hogy megtegye, és azt mondja, hogy igen. Kívülről látom, hogy ez a személy megérintette a vonat elektromos vezetékét és áramütést kap... Szörnyű...

Álom #2: A kőszörny

Álom: Egy romos kastélyban vagyok a lányommal. Sötét van. Egy nagy teremben egy intenzív női szellem megjelenik egy kőszörny formájában. Félek. Futunk a föld alatti folyosókon, hogy ne érjen utol. Megállunk, mert a járat szűkebb. Vannak dolgaim a hátizsákomban, ami nyitva van; víz, olló, ragasztószalag, kabát. Rendet teszek, hogy könnyebb legyek. Átmegyünk a szűk járaton. Kint vagyunk. Éjszaka van. Van egy bódé. Lányok szolgálnak ki egy nem túl kedves fiút, de határozottak. Azt mondom a többieknek, hogy maradjanak még rejtve. Szeretnék átkelni az udvaron anélkül, hogy a őrök elkapnának, hogy megtaláljak egy kijáratot az ajtónál. Bal oldalamon egy szürke törpe van. Nem bízom benne, mert el fogja mondani a királynőnek. Futok, mintha kocognék. Egy afrikai őr követ. Úgy teszek, mintha semmi sem történne. Vágya van, és a fenekemet nézi. Azt mondom neki, hogy hagyjon békén, és az erdő felé megyek, hogy kijáratot találjak.