{"product_id":"apprendre-a-laisser-partir-version-francaise","title":"Megtanulni elengedni - \"Álmaid megértése\" MP3 podcast Kayával","description":"\u003ch3\u003eÁlom #1: Megtanulni elengedni\u003c\/h3\u003e\n\u003cdiv style=\"text-align: center;\"\u003e\u003cimg style=\"float: none;\" alt=\"\" src=\"https:\/\/cdn.shopify.com\/s\/files\/1\/0734\/8830\/2401\/files\/Apprendre-a-laisser-partir_Comprendre-vos-reves_2_1024x1024.jpg?v=1722001748\"\u003e\u003c\/div\u003e\n\u003cp\u003eEgyedül sétálok egy úton. A cicámat tartom a karomban, de tudom, hogy el kell engednem. Leugrik a földre, megfordulok, hogy megnézzem, elindul-e, és megbizonyosodjak róla, hogy nem üti el egy autó. Szomorúságot érzek, hogy el kell engednem. Megfordulok, hogy folytassam az utamat. Mások is egyedül haladnak ezen az úton. Tudom, hogy van egy feladatom, de nem tudom, mi az. Megpillantok mellettem, jobbra. A nagymamám. Felébredek. 2013 őszén veszítettem el a cicámat. Egy jó reggel eltűnt, és soha nem jött vissza. Szívem összetört, különösen, mert ez volt a harmadik macska, akit így veszítettem el. A nagymamám is ősszel halt meg. Az életben a nagymamám a jóság és együttérzés példaképe volt számomra. Egyszerre volt nagymama, anya és a leghűségesebb barátom. Sürgősen el tudtam menni az ágya mellé, mielőtt meghalt volna. Kómában volt. De éppen mielőtt meghalt, tágra nyitotta a szemét. Világoskék szemei voltak, míg normálisan szürke szemű volt. Nem nézett rám, már nem volt velünk a szobában: máshol volt, de láttam, hogy amit látott, az valami rendkívüli volt. Ez az ajándék, amit ránk hagyott. Az álmomban nem hiszem, hogy a nagymamám lelkét látogattam meg. Inkább úgy érzem, hogy ez csak egy statiszta szerep volt. Mit gondolsz? Mi ennek az álomnak a szimbolikája? Úgy hiszem, le kell mondanom bizonyos szükségletekről vagy ösztönökről, hogy folytathassam a fejlődésemet vagy teljesítsem a feladatomat.\u003c\/p\u003e\n\u003cp\u003e \u003c\/p\u003e\n\u003ch3\u003eÁlom #2: A felszállás\u003c\/h3\u003e\n\u003cdiv style=\"text-align: center;\"\u003e\u003cimg style=\"float: none;\" alt=\"\" src=\"https:\/\/cdn.shopify.com\/s\/files\/1\/0734\/8830\/2401\/files\/Apprendre-a-laisser-partir_Comprendre-vos-reves_3_1024x1024.jpg?v=1722001747\"\u003e\u003c\/div\u003e\n\u003cp\u003eFelemelkedem a levegőben. Átrepülök egy ház felett, és felülről látom a különböző helyiségeket. A könnyedség érzése kellemes. Felébredek. Újra el akarok aludni, hogy folytassam az álmot. Újra elalszom, és sikerül ismét felemelkednem, bár nem könnyen. Aztán felébredek.\u003c\/p\u003e\n\u003cp\u003e \u003c\/p\u003e\n\u003ch3\u003eÁlom #3: Szürkehályog műtét\u003c\/h3\u003e\n\u003cdiv style=\"text-align: center;\"\u003e\u003cimg style=\"float: none;\" alt=\"\" src=\"https:\/\/cdn.shopify.com\/s\/files\/1\/0734\/8830\/2401\/files\/Apprendre-a-laisser-partir_Comprendre-vos-reves_4_1024x1024.jpg?v=1722001747\"\u003e\u003c\/div\u003e\n\u003cp\u003e58 éves voltam, amikor a bal szememen szürkehályog-műtétem volt, és 63 éves, amikor a jobb szememen is megműtöttek. A jel, amit kaptam, 2011-ből származik; a második műtét egy hónappal egy nagy autóbaleset után történt, és már négy hónapja hívtam az Leuviah angyalt. Egy héttel a műtét előtt nagyon ideges voltam, bár tudtam, hogy nincs veszély, és meditálás közben értettem meg, miért zavart ennyire a műtét. Meditáció közben a következő vízióm volt: magamat láttam egy asztalon fekve, fölöttem egy erős fényű lámpa, és emberek álltak az asztal körül. Maszkot viseltek, és olyan tárgyakat tartottak a kezükben, amelyek kínzóeszközökre hasonlítottak. Amikor kinyitottam a szemem, rájöttem, hogy egy másik élet emlékének villanását éltem át, és sok érzelmet engedtem ki akkor. Amikor a műtétemre mentem, annyira stresszes voltam, hogy az szemész orvosom már türelmetlen volt. A nővéreknek azt mondta: „Segítsetek, tegyetek valamit, mert vele tényleg nem könnyű.” Sikerült egy kicsit ellazulnom, és a műtét jól zajlott. Később megértettem, miért zavarnak annyira a borotva és a fogorvosi fúró hangjai. Még ma is ezek a hangok emlékeket és torzulásokat hoznak elő, amelyek nincsenek megtisztítva.\u003c\/p\u003e\n\u003cp\u003e \u003c\/p\u003e\n\u003ch3\u003eÁlom #4: Pénzjegyek osztása\u003c\/h3\u003e\n\u003cdiv style=\"text-align: center;\"\u003e\u003cimg style=\"float: none;\" alt=\"\" src=\"https:\/\/cdn.shopify.com\/s\/files\/1\/0734\/8830\/2401\/files\/Apprendre-a-laisser-partir_Comprendre-vos-reves_5_1024x1024.jpg?v=1722001747\"\u003e\u003c\/div\u003e\n\u003cp\u003eGeorges pénzjegyeket osztogat embereknek (úgy hiszem, mindannyian az UCM tagjai voltak). Ezek az emberek valamit kifizettek (az álom nem mondja meg, mit). Ezek a pénzjegyek valamilyen jogot adtak nekik. Nem tudom, mire. Úgy hiszem, az UCM-hez kapcsolódó tevékenységekhez, konferenciákhoz vagy hasonlókhoz. Rám néz, és azt mondja: „Tartsd meg a pénzjegyeidet.” Meglepődöm, mert én nem fizettem semmit. Megismétli: „Tartsd meg a pénzjegyeidet.” Aztán felébredek.\u003c\/p\u003e\n\u003cp\u003e \u003c\/p\u003e\n\u003ch3\u003eÁlom #5: Nyelvtani felejtés\u003c\/h3\u003e\n\u003cdiv style=\"text-align: center;\"\u003e\u003cimg style=\"float: none;\" alt=\"\" src=\"https:\/\/cdn.shopify.com\/s\/files\/1\/0734\/8830\/2401\/files\/Apprendre-a-laisser-partir_Comprendre-vos-reves_6_1024x1024.jpg?v=1722001747\"\u003e\u003c\/div\u003e\n\u003cp\u003eAz osztályban voltam, az első sorban, az asztalomnál, a tanárral szemben. Felnőtt voltam. Az adott órához szükségünk volt a nyelvtanra. Kinyitottam a táskámat vagy iskolatáskámat, és észrevettem, hogy nincs benne a nyelvtankönyvem. Csak a matekkönyvem volt benne. Be kellett vallanom a tanárnak a felejtést, aki nem volt túl boldog. Elfelejtettem az összes szidást, amit akkor kaptam. Jaj, de rosszul éreztem magam emiatt. Az osztálytársak kiálltak mellettem; szerintük nem érdemeltem meg ezt a rengeteg szidást, mondták a tanárnak. Aztán észrevettem, hogy az utolsó óráról (nem tudom, melyik tantárgy) jegyzeteket vettem papírdarabokra; amit soha nem szoktam, mert minden a megfelelő lapokon vagy füzetekben volt. Belsőleg tudtam, hogy amint lesz egy szabad percem, ezeket a jegyzeteket át fogom írni a megfelelő helyre.\u003c\/p\u003e\n\u003cp\u003e \u003c\/p\u003e\n\u003ch3\u003eÁlom #6: Új munka: sárgarépát hámozni\u003c\/h3\u003e\n\u003cdiv style=\"text-align: center;\"\u003e\u003cimg style=\"float: none;\" alt=\"\" src=\"https:\/\/cdn.shopify.com\/s\/files\/1\/0734\/8830\/2401\/files\/Apprendre-a-laisser-partir_Comprendre-vos-reves_7_1024x1024.jpg?v=1722001747\"\u003e\u003c\/div\u003e\n\u003cp\u003eMegadtam a nevemet, hogy nővérként dolgozzak egy kórházban, amely azért elég messze volt tőlem. Miért akartam visszamenni dolgozni ilyen idős korban (72 évesen)? Az álom nem mondja meg. Egy kicsit féltem az új munkától: állva lenni 8 órán át és megtanulni az összes új technikát (több mint egy évtizede nem dolgoztam ápolóként). Végül egy másik helyre is jelentkeztem (az álom nem mondja, hová), közelebb hozzám. A párom (akit csak az álomban ismertem) vitte be a jelentkezésemet, miközben én az autóban vártam. Visszajött, és azt mondta, felvettek, hogy sárgarépát hámozzak heti 7 nap, este 9 órától. (Megjegyzés: nővérként mindig is jobban szerettem az esti műszakot.) A fizetésem 9,75 $\/óra lett volna. Elfogadtam a munkát, és értesítettem a kórház személyzeti felelősét, hogy megsemmisítheti a jelentkezésemet. A kórház nővérei örültek, mert eddig nekik kellett meghámozniuk a sárgarépát, mielőtt a műszakjuk kezdődött. Mostantól én fogok ezzel foglalkozni, így ők közvetlenül mehetnek a kórházba.\u003c\/p\u003e","brand":"UCM Center","offers":[{"title":"Default Title","offer_id":48620044976449,"sku":"PODCAST_14363","price":19.99,"currency_code":"CAD","in_stock":true}],"thumbnail_url":"\/\/cdn.shopify.com\/s\/files\/1\/0734\/8830\/2401\/files\/Apprendre-a-laisser-partir_Comprendre-vos-reves_1.jpg?v=1767826158","url":"https:\/\/ucm.center\/hu\/products\/apprendre-a-laisser-partir-version-francaise","provider":"UCM Center","version":"1.0","type":"link"}